Egyesek bámulták, mások gyorsan elfordították arcukat, hogy nehogy szennyeződjenek…

Ekkor eszembe jutottak a papunk mondásai, hogy a szegényeket segítsük, adjuk enni az éhezőknek, ruhát a rongyosoknak…

Egy belső hang kényszerített arra, hogy ezt a boldogtalanteremtést megérintsem.

A teste rongyokkal fedve és  holmijai két műanyag zacskóban…

És a belső hang kényszerített:
„Nyújtsd ki a kezedet és érintsed meg!!“

És ahogy haboztam ismét megszólalt a belső hang:
„Nyújtsd ki a kezedet és érintsed meg!!“

És akkor már nem tudtam ellenállni. . .

. . . És akkor a feleségem kinyújtotta a kezét és megérintett engem…

Tja, akövetkezőhetekben nem hiszem, hogy templomba tudok menni!